2011. december 29., csütörtök

Gdańsk Główny - Lengyelország


A képen látható épület nem egy templom, ez Gdańsk Główny, a gdański pályaudvar.



Oszd meg kérlek, ha tetszett!

2011. július 16., szombat

Szardínia Expressz

Japánban kicsit nagyobb kihasználtságúak a vonatok, és a vasutasok is nagyon segítőkészek.
Ezután a videó után szidja valaki a MÁV-ot, hogy kevés a hely! :D


Oszd meg kérlek, ha tetszett!

Viadukt

A terepasztalokban mindig a hegyesek voltak a kedvenceim, így én is többé-kevésbé hegyesre építem az enyémet. Az asztalom kis mérete miatt eléggé meg kell gondolni, hogy mit, hova, milyen hosszan. A pályához szükség volt egy viaduktra, de a boltiak természetesen nem voltak jók, mert szűk hely miatt emelkednie is kellett végig.

Hozzávalók:
  • gitt/gipsz
  • fa
  • tempera

Eredetileg egy egyszerű, inkább játékra emlékeztető, de házi készítésű fa viaduktot alkalmaztam, de ezzel több probléma is volt. Túl meredek volt, így előfordult, hogy megcsúszott a vonat rajta, és nem is volt túl szép.
A mostani viaduktom végig emelkedik, így elfogadható a meredekség, illetve a szépségével is meg vagyok elégedve. Íme a már kész része:


A nagy része fából van. Oldalnézetből egy derékszögű háromszög. A pillérek úgy készülnek, hogy a boltíves résznél kivágunk egy erre alkalmas fűrész segítségével (a nevét sajnos nem tudom) egy-egy kört a fából - egy lesz a boltív felső - majd függőlegesen kivágjuk a többi fölösleget egy másik fűrésszel. Nagy odafigyelést igényel, hogy ne másszon el a fűrész, de ha csak kisebb, "kozmetikai" hiba történik, akkor az javítható lesz később. Konkrét számokat nem írok, mert az enyémen kis boltívek kellettek a hely miatt, de egy nagyobb asztalon nagyobbra hagytam volna őket.
Ha a fűrészelős rész megvan, akkor a gittelés következik. Ez úgy történt, hogy felnyomkodtam a fára a gitt réteget, ahol látható lesz majd. Az érdes felület nem árt, mert a simán nehezebben tapad. Először ez jó ötletnek tűnt, de ősz vége volt, és nagyjából fél évbe telt, mire a gitt megkötött úgy-ahogy. Később arra a következtetésre jutottam, hogy ezt gipsszel jobb lett volna csinálni, mert az szinte egyből megköt, de akkorra már mindegy volt. Anno kicsit aggódtam, hogy a gipsz letöredezne róla, de végül is tartósabb anyag az annál, hogy csak úgy letöredezzen. Mivel én gittel csináltam, így azzal írom tovább, de elméletileg gipsszel is ugyanígy megy a dolog, csak kevesebb problémával.

  

Mire kitavaszodott nekiálltam a minta kialakításának. A faragás hasonló módon történt, mint az alagútkapus cikkben, de sokkal több baj volt vele. A tapadás nem volt a legjobb, így sokszor le akart esni a feltapasztott rész, faragni se volt olyan könnyű, mint a gipszet, illetve volt hogy nyúlt az anyag. A nyúlás miatt alakult ki a középső képen is látható "torlódás" a bal oldalt. Ez először idegesítő volt, de később viszonylag egyszerűen sikerült korrigálni a dolgot egy kis tologatással. Volt olyan rész, ami letört, de sikerült visszatapasztani. A faragás elég időigényes volt, de megérte végül. A minta amit én használtam a képen látható, de ha a neten rákeresünk találhatunk még más mintákat is.


Ha a faragás megvan, akkor csak a festés van hátra. Ez ugyanúgy történik, mint az alagútkapus cikkben, de számításba kell venni, hogy a gitt barnább színű. Mivel még csak a viadukt rész van meg, az emelkedő nem, így ennek kialakításáról várható a későbbiekben leírás, viszont így is használható.

Nyugodtan kérdezzetek, ha valami nem világos. 

Oszd meg kérlek, ha tetszett!

2011. július 11., hétfő

Alagút - Bulgária

A most következő képeket Bulgáriában készítettem, mikor a nyaralásból tartottunk hazafelé vonattal. A természeti képződmény pont útban volt a közútnak, így hát át kellett fúrni. Íme az eredmény:




Oszd meg kérlek, ha tetszett!

2011. július 10., vasárnap

A padlóra köpni tilos - Magyarország

A tábla élőben is megtekinthető Szentendrén a Skanzenben, az állomáson/bejáratnál a WC mellett.


Oszd meg kérlek, ha tetszett!

Hogyan készíthetünk egyedi alagútkaput? – II. rész

Amennyiben az előző cikkben leírt dolgokat sikerült megcsinálnod, akkor ott tartasz, hogy sikerült felszedni a gipsz tömböt. A következő lépés, hogy a mintázatot rajzold föl egy ceruzával. Amennyiben a rajz elkészült, akkor egy eléggé idő és türelem igényes folyamat következik. Fogj egy kis méretű kést, amelynek nincs túl nagy éle, de viszonylag hegyes és kezd el kifaragni a felrajzolt mintát! Körülbelül 1mm mélyre kell menni a faragásnál. Figyelni kell arra, hogy légbuborékok előfordulhatnak benne, de ha nincs túl rengeteg, akkor nincs baj, mert kijavíthatóak az ilyen hibák. Mivel ezek alapvetően régi stílusú alagútkapuk, így előfordulhat hogy egy-egy kő kiesik, vagy nem tökéletes a helye.

A bekarikázott részen egy légbuborék volt

Először a rajzolt vonalakat követtem, és azok vonalát faragtam bele. Mikor ezzel elkészültem, akkor a kövek oldalát kaparva kialakítottam a jellegzetes terméskő alakjukat. A faragás türelmünktől és az időnktől függően beletelhet pár napba.

A kövek jellegzetes alakja és a festés

Ha ezzel megvagyunk, akkor már csak a festés marad hátra. Temperából kikevertem a színt, majd felhígítottam. Az így kapott festék eléggé hasonlít a vízfestékes festés során használt ecsetmosó vízre, de annál sűrűbb valamivel. Ezt ecsettel vittem föl, több rétegben, míg eléggé be nem fogta. A gipsz egyből elnyelte a vizet, így nem kellett sokat várnom a száradásra. Mivel moha is nőhet az alagútkapukon, így ezt akár imitálhatjuk is festékkel halványan. Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy a kövek közötti részről a késsel/hegy nélküli Rotringgal finoman és vékonyan kikapartam az oda legyűlt festéket, mert a malternek világosabb a színe, nagyjából megegyezik a gipsz alapszínével. Ez így ki is emeli a köveket. A kifaragott és lefestett köveket kézzel finoman megdörzsöltem. Egyes részeiről több, máshonnan kevesebb festéket töröltem le az alakjuk miatt, így szebb a látvány. Ha dízeles pályára készül a kapu, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a dízel- és gőzmozdonyok füstje be szokta fogni az alagútkapuk tetejét. A felfogatásnál a kész kapu 2 oldalára egy-egy a lenti képen is látható tartót raktam. Ennek alkalmazásával a kaput nem kell átfúrni, és szükség esetén könnyen kivehető belőle. A tartókat a hegy eltakarja. Ezzel készen is van alagútkapu.

Az asztalhoz fogatás módja

Oszd meg kérlek, ha tetszett!

Hogyan készíthetünk egyedi alagútkaput? – I. rész

A hegyes terepasztalok elengedhetetlen kellékei az alagutak, és így az alagútkapuk is. A boltokban lehet vásárolni olyanokat, amelyek egész élethűek és szépek, de az asztalomra ezek nem passzoltak, ugyanis egyik sem volt elég széles. A problémám oka az volt, hogy a 2 vonalú pályám alagútja pont egy meredekebb ívben kezdődik, és a bolti kapuk nem voltak hozzá elég szélesek. A megoldásként saját alagútkaput kellett készítenem. Az építés közben készült képem sajnos nincs, így csak a végeredményeket tudom betenni a leíráshoz.

Először készíts egy egyszerűbb mintát, hogy tudd mibe kezdesz.

Alapanyag:
  • Gipsz
  • Szúnyogháló
  • Vízfesték
Először egy papírra tervezd meg a kapu formáját, majd egy asztalra tegyél le egy olyan fém/műanyag lemezt, amelyre nem nagyon tapad a gipsz. A lemezre rakd fel a papírt, majd ezt Duplo Legokkal körbepakolod, így lesz egy olyan külső keret, amin a gipsz nem szivárog át. Természetesen mással is körbe lehet pakolni, de én ezt használtam és tökéletesen megfelelt. A kapu látható oldala az lesz, amelyik a lemez felől van, tehát így helyezd el a papírt. Az alagútkapu ívét egy vékony fémlemezből a legkönnyebb kihajlítani. Ha a hajlítás megvan, akkor tedd be a helyére, majd súlyozd le az ívet, és a keret külső részét is, hogy az öntés közben ne mozduljon el. Ha minden rendben ment, akkor a papírt vedd ki.


Az öntés a gipsz kikeverésével kezdődik. Arra figyelni kell, hogy ne legyenek benne levegőbuborékok, ugyanis ez elcsúfíthatja a végeredményt, és megnehezítheti a későbbi faragást. A gipsz egy részét öntsd bele a formába, majd igazítsd el egy bottal, hogy nagyjából egyenletesen legyen mindenhol. Azért, hogy az alagútkapu stabilabb legyen, ajánlott egy formára vágott szúnyogháló darabot elhelyezni a 2 gipsz réteg között A szúnyoghálót finoman nyomd bele az első, még meg nem kötött rétegbe, majd öntsd rá a maradék gipszet, és oszlasd el ugyanúgy, mint az előző réteget. A szúnyogháló tapasztalataim szerint nem kötelező, ugyanis egy alagútkapum sem tört még el, de jobb félni, mint megijedni!

Az egyik kész alagútkapum

Miután a gipsz megkötött, finoman, ha szükséges, akkor nagyon apró ütögetéssel a széleinél szedd fel a keretet, és a kaput. Ez a folyamat nagy óvatosságot igényel, mert ha jobban odatapad a gipsz, akkor egy komolyabb ütéstől letörhet a kapu fém/műanyag lemez felőli oldalának néhány darabja.
A folytatás 1-2 napon belül várható, amint megírom.
UPDATE:

Oszd meg kérlek, ha tetszett!