Átépítés

Egyszer hozzájutottam egy igencsak hiányos épülethez, melynek a kipótlása igencsak bonyolult és házi körülmények között, megfelelő minőségben talán lehetetlen is lett volna. Először nem is volt egyértelmű, hogy milyen épületről is van szó, bár gyanús volt a talapzatról, hogy egy állomás. Végül az alján található kód és a Google segítségével leltem rá a teljes épületre.

Eredetileg így kellett volna kinéznie...

...és ennyi (+még egy elem) volt meg belőle

Valamilyen számomra érthetetlen oknál fogva két fajta falból, egyik felén fából, másik felén téglából állt az eredeti állomásépület. Biztos valami különlegeset akart az építész. Végiggondoltam, hogy mit is lehet vele kezdeni, majd úgy döntöttem, hogy szétbontom elemeire, és több kisebb házat készítek belőlük. Ez persze nem volt ennyire egyszerű, hiszen az elemek ehhez az összeállításhoz készültek, de egy kis méregetés és nézegetés után úgy voltam vele, hogy 2 épület és egy kicsi bódé ki fog jönni az anyagból. Miután megbizonyosodtam, hogy gyakorlatilag is kiadja az anyag az épületeket nekiálltam fűrészelni. Sok olyan rész volt, amit apróbb darabokra kellett szednem, hogy végül kiadják a kellő formát. A különböző részeket nem volt a legegyszerűbb feladat összeragasztani (a téglaház 7, a faház 8 faldarabból áll), mert gyakran alig volt mihez kötnie a ragasztónak.

A falak már állnak

A falak felhúzása a téglából készült rész esetében nem volt azért annyira vészes, de a faházat ki kellett egészítenem egy kb. 4mm magas talapzattal az ajtó miatt. Ezt úgy oldottam meg, hogy régi fagylaltos pálcikákból kettőt összeragasztottam, így kiadták a magasságot, majd ilyen elemeket egy lapra ragasztottam és kialakítottam a házhoz passzoló keretet. A csiszolás fontos eleme volt ennek a folyamatnak. Miután ez kész volt a házat ráragasztottam erre a keretre. Eddig csak modellragasztót használtam, de innentől kezdve főként Technokol, vagy valamilyen hasonló ragasztó jöhet csak számításba.

Amint ezzel készen voltam már "csak" a tetők voltak hátra. Az első képekből látható, hogy használható tető elemek egyáltalán nem voltak hozzá, így ezt teljesen magamnak kellett elkészítenem. Még az állomás tornyán találhatót sem tudtam felhasználni, pedig az elején hittem benne, hogy legalább a kis bódéra jó lesz. Először matek tudásomat felhasználva megszerkesztettem papírból a házakra való tetőkből pár változatot és végül a legjobbakat alkalmaztam. Ezután bescanneltem egy modellépületnek a tetejét, majd átszerkesztettem, így végül lett egy olyan felületem, ami bármelyik házhoz használható tetőként és távolabbról még akár boltinak is tűnhet.

Persze minden alkalommal át kellett szerkesztenem kissé, hogy az adott épülethez jó legyen. Ez úgy zajlott, hogy először kartonpapírból elkészítettem újra a tetőt, és ha rendben volt, akkor egy beolvasás után a számítógépen hozzá igazítottam az előbb említett alapanyaghoz. Ha ezzel megvoltam, akkor kinyomtattam, a kartonpapírt összeragasztottam, majd a nyomtatott felületet ráragasztottam a kartontetőre. A nyomtatandó verziónál mindig hagytam fölösleget (ezért lehet kissé furcsa a fenti két kép), hogy a széleknél se látszódjon ki az eredeti papír. A kémények úgy jöttek létre, hogy készítettem egy téglafal mintázatot a számítógépen, majd ezt kinyomtatva, és a felesleges részeket levágva, 1,5 téglánként meghajtottam és ezt egy szintén formára hajtott kartonlapra ragasztottam. Ha ezzel megvoltam, akkor egy "keretet" készítettem a tetejükre. Amikor kész volt a kémény, akkor pedig felragasztottam a tetőre.

Mivel a tetőt eléggé nehéz lenne így ráilleszteni a falakra, ezért előbb még egy "plafont" ragasztottam rájuk, melyeknek a szélén fülek voltak. Ezek nagyban megkönnyítették a két elem összeillesztését. Mivel egyelőre nem döntöttem el, hogy lesz-e bennük világítás, így a bolti épületekre jellemző fekete papírt, nem raktam beléjük, de ha kell világítás, akkor fontos, hogy ne világítsanak át a falak, tehát erről ne feledkezzünk meg!

A kész épületek

Ha hozzájutunk hiányos/sérült épületekhez, akkor ezzel a módszerrel teljesen egyedi házakat hozhatunk létre, melyek akár még az eredetinél is jobban nézhetnek ki, csak némi kreativitás, elszántság, sok-sok türelem és idő kell hozzá.

Viadukt

A terepasztalokban mindig a hegyesek voltak a kedvenceim, így én is többé-kevésbé hegyesre építem az enyémet. Az asztalom kis mérete miatt eléggé meg kell gondolni, hogy mit, hova, milyen hosszan. A pályához szükség volt egy viaduktra, de a boltiak természetesen nem voltak jók, mert szűk hely miatt emelkednie is kellett végig.

Hozzávalók:

• gitt/gipsz
• fa
• tempera

Eredetileg egy egyszerű, inkább játékra emlékeztető, de házi készítésű fa viaduktot alkalmaztam, de ezzel több probléma is volt. Túl meredek volt, így előfordult, hogy megcsúszott a vonat rajta, és nem is volt túl szép.

A mostani viaduktom végig emelkedik, így elfogadható a meredekség, illetve a szépségével is meg vagyok elégedve. Íme a már kész része:

A nagy része fából van. Oldalnézetből egy derékszögű háromszög. A pillérek úgy készülnek, hogy a boltíves résznél kivágunk egy erre alkalmas fűrész segítségével (a nevét sajnos nem tudom) egy-egy kört a fából - egy lesz a boltív felső - majd függőlegesen kivágjuk a többi fölösleget egy másik fűrésszel. Nagy odafigyelést igényel, hogy ne másszon el a fűrész, de ha csak kisebb, "kozmetikai" hiba történik, akkor az javítható lesz később. Konkrét számokat nem írok, mert az enyémen kis boltívek kellettek a hely miatt, de egy nagyobb asztalon nagyobbra hagytam volna őket.

Ha a fűrészelős rész megvan, akkor a gittelés következik. Ez úgy történt, hogy felnyomkodtam a fára a gitt réteget, ahol látható lesz majd. Az érdes felület nem árt, mert a simán nehezebben tapad. Először ez jó ötletnek tűnt, de ősz vége volt, és nagyjából fél évbe telt, mire a gitt megkötött úgy-ahogy. Később arra a következtetésre jutottam, hogy ezt gipsszel jobb lett volna csinálni, mert az szinte egyből megköt, de akkorra már mindegy volt. Anno kicsit aggódtam, hogy a gipsz letöredezne róla, de végül is tartósabb anyag az annál, hogy csak úgy letöredezzen. Mivel én gittel csináltam, így azzal írom tovább, de elméletileg gipsszel is ugyanígy megy a dolog, csak kevesebb problémával.

  

Mire kitavaszodott nekiálltam a minta kialakításának. A faragás hasonló módon történt, mint az alagútkapus cikkben, de sokkal több baj volt vele. A tapadás nem volt a legjobb, így sokszor le akart esni a feltapasztott rész, faragni se volt olyan könnyű, mint a gipszet, illetve volt hogy nyúlt az anyag. A nyúlás miatt alakult ki a középső képen is látható "torlódás" a bal oldalt. Ez először idegesítő volt, de később viszonylag egyszerűen sikerült korrigálni a dolgot egy kis tologatással. Volt olyan rész, ami letört, de sikerült visszatapasztani. A faragás elég időigényes volt, de megérte végül. A minta amit én használtam a képen látható, de ha a neten rákeresünk találhatunk még más mintákat is.

Ha a faragás megvan, akkor csak a festés van hátra. Ez ugyanúgy történik, mint az alagútkapus cikkben, de számításba kell venni, hogy a gitt barnább színű. Mivel még csak a viadukt rész van meg, az emelkedő nem, így ennek kialakításáról várható a későbbiekben leírás, viszont így is használható.

Nyugodtan kérdezzetek, ha valami nem világos. 

Oszd meg kérlek, ha tetszett!

Hogyan készíthetünk egyedi alagútkaput? – II. rész

Amennyiben az előző cikkben leírt dolgokat sikerült megcsinálnod, akkor ott tartasz, hogy sikerült felszedni a gipsz tömböt. A következő lépés, hogy a mintázatot rajzold föl egy ceruzával. Amennyiben a rajz elkészült, akkor egy eléggé idő és türelem igényes folyamat következik. Fogj egy kis méretű kést, amelynek nincs túl nagy éle, de viszonylag hegyes és kezd el kifaragni a felrajzolt mintát! Körülbelül 1mm mélyre kell menni a faragásnál. Figyelni kell arra, hogy légbuborékok előfordulhatnak benne, de ha nincs túl rengeteg, akkor nincs baj, mert kijavíthatóak az ilyen hibák. Mivel ezek alapvetően régi stílusú alagútkapuk, így előfordulhat hogy egy-egy kő kiesik, vagy nem tökéletes a helye.

A bekarikázott részen egy légbuborék volt

Először a rajzolt vonalakat követtem, és azok vonalát faragtam bele. Mikor ezzel elkészültem, akkor a kövek oldalát kaparva kialakítottam a jellegzetes terméskő alakjukat. A faragás türelmünktől és az időnktől függően beletelhet pár napba.

A kövek jellegzetes alakja és a festés

Ha ezzel megvagyunk, akkor már csak a festés marad hátra. Temperából kikevertem a színt, majd felhígítottam. Az így kapott festék eléggé hasonlít a vízfestékes festés során használt ecsetmosó vízre, de annál sűrűbb valamivel. Ezt ecsettel vittem föl, több rétegben, míg eléggé be nem fogta. A gipsz egyből elnyelte a vizet, így nem kellett sokat várnom a száradásra. Mivel moha is nőhet az alagútkapukon, így ezt akár imitálhatjuk is festékkel halványan. Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy a kövek közötti részről a késsel/hegy nélküli Rotringgal finoman és vékonyan kikapartam az oda legyűlt festéket, mert a malternek világosabb a színe, nagyjából megegyezik a gipsz alapszínével. Ez így ki is emeli a köveket. A kifaragott és lefestett köveket kézzel finoman megdörzsöltem. Egyes részeiről több, máshonnan kevesebb festéket töröltem le az alakjuk miatt, így szebb a látvány. Ha dízeles pályára készül a kapu, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a dízel- és gőzmozdonyok füstje be szokta fogni az alagútkapuk tetejét. A felfogatásnál a kész kapu 2 oldalára egy-egy a lenti képen is látható tartót raktam. Ennek alkalmazásával a kaput nem kell átfúrni, és szükség esetén könnyen kivehető belőle. A tartókat a hegy eltakarja. Ezzel készen is van alagútkapu.

Az asztalhoz fogatás módja

Oszd meg kérlek, ha tetszett!

Hogyan készíthetünk egyedi alagútkaput? – I. rész

A hegyes terepasztalok elengedhetetlen kellékei az alagutak, és így az alagútkapuk is. A boltokban lehet vásárolni olyanokat, amelyek egész élethűek és szépek, de az asztalomra ezek nem passzoltak, ugyanis egyik sem volt elég széles. A problémám oka az volt, hogy a 2 vonalú pályám alagútja pont egy meredekebb ívben kezdődik, és a bolti kapuk nem voltak hozzá elég szélesek. A megoldásként saját alagútkaput kellett készítenem. Az építés közben készült képem sajnos nincs, így csak a végeredményeket tudom betenni a leíráshoz.

Először készíts egy egyszerűbb mintát, hogy tudd mibe kezdesz.

Alapanyag:

• Gipsz
• Szúnyogháló
• Vízfesték

Először egy papírra tervezd meg a kapu formáját, majd egy asztalra tegyél le egy olyan fém/műanyag lemezt, amelyre nem nagyon tapad a gipsz. A lemezre rakd fel a papírt, majd ezt Duplo Legokkal körbepakolod, így lesz egy olyan külső keret, amin a gipsz nem szivárog át. Természetesen mással is körbe lehet pakolni, de én ezt használtam és tökéletesen megfelelt. A kapu látható oldala az lesz, amelyik a lemez felől van, tehát így helyezd el a papírt. Az alagútkapu ívét egy vékony fémlemezből a legkönnyebb kihajlítani. Ha a hajlítás megvan, akkor tedd be a helyére, majd súlyozd le az ívet, és a keret külső részét is, hogy az öntés közben ne mozduljon el. Ha minden rendben ment, akkor a papírt vedd ki.

Az öntés a gipsz kikeverésével kezdődik. Arra figyelni kell, hogy ne legyenek benne levegőbuborékok, ugyanis ez elcsúfíthatja a végeredményt, és megnehezítheti a későbbi faragást. A gipsz egy részét öntsd bele a formába, majd igazítsd el egy bottal, hogy nagyjából egyenletesen legyen mindenhol. Azért, hogy az alagútkapu stabilabb legyen, ajánlott egy formára vágott szúnyogháló darabot elhelyezni a 2 gipsz réteg között A szúnyoghálót finoman nyomd bele az első, még meg nem kötött rétegbe, majd öntsd rá a maradék gipszet, és oszlasd el ugyanúgy, mint az előző réteget. A szúnyogháló tapasztalataim szerint nem kötelező, ugyanis egy alagútkapum sem tört még el, de jobb félni, mint megijedni!

Az egyik kész alagútkapum

Miután a gipsz megkötött, finoman, ha szükséges, akkor nagyon apró ütögetéssel a széleinél szedd fel a keretet, és a kaput. Ez a folyamat nagy óvatosságot igényel, mert ha jobban odatapad a gipsz, akkor egy komolyabb ütéstől letörhet a kapu fém/műanyag lemez felőli oldalának néhány darabja.

A folytatás 1-2 napon belül várható, amint megírom.

UPDATE:

folytatás

Oszd meg kérlek, ha tetszett!

Modell fenyőfák készítése

Nagyjából minden terepasztalra, de főképpen a hegyesekre igaz, hogy rengeteg fa kell rájuk. A modell fákból 2 fajta létezik, az egyik az előtérben szerepel, szépen ki van dolgozva és vonzza a tekintetet. A másik típus a háttérben megbúvó fa, ami kevésbé szép, de nincsenek annyira feltűnő helyen, hogy ez bajt okozzon. A lényeg, hogy kitöltik a teret. Az ilyen fákkal főként hegyeket boríthatunk be, de természetesen másra is jók.

A következő cikkben egy olyan fakészítési módot mutatok be, mellyel könnyen lehet igen nagy mennyiségű, és viszonylag jó minőségű “háttérfenyőt” készíteni, kevés pénzből.

Néhány az elkészült fák közül

Alapanyag:

• Vékonyabb kartonpapír
• Vékony hurkapálca
• Papírragasztó
• Tapétaragasztó
• Nagy darabokat tartalmazó fűrészpor
• Tempera

Az egész úgy kezdődik, hogy kis 8 ágú csillagokat vágunk ki, fenyőnként 6 db-ot, melyeknek a mérete folyamatosan lentről felfelé csökken. Ha kisebb vagy nagyobb fákat akar valaki készíteni, akkor lehet kevesebb, illetve több csillag is, akár más elosztásban is. Először célszerű egy sablont kivágni, majd azt másolgatni.

Sablonok

A csillagoknak nem kell tökéletesnek lenniük, úgyse fog látszani a hiba. Miután megrajzoltuk, vágjuk ki a csillagokat, majd a közepüket szúrjuk ki. A lyuknak akkorának kell lennie, hogy a hurkapálcát át tudjuk nyomni rajta. Ez a nagyobbaknál még nem gond, ott a pálca kiszélesíti a nyílást, de a kisebbek könnyen elszakadhatnak, ha túl kicsi a lyuk, tehát ilyenkor lehet újat készíteni. A hurkapálcát célszerű kihegyezni hegyezővel, vagy késsel, hogy megkönnyítsük a folyamatot. Miután felhúztuk az összes csillagot, állítsuk be őket a helyükre, a tetejétől számítva körülbelül centinként helyezzünk el egyet.

Egy félkész fenyő

Ha a helyükön vannak, akkor ragasszuk őket a hurkapálcához Technokollal, vagy valami ehhez hasonló tartósabb ragasztóval. A törzs részét ezután fessük le barna temperával, és nagyjuk megszáradni, közben keverjük be a tapétaragasztót. A következő lépés, hogy a fa csillagos részét forgassuk meg előbb tapétaragasztóban, majd a fűrészporban. Merítsük bele a fát a ragasztóba, addig amíg a lomb fog érni, majd folyassuk le a felesleget. A fát ezután "ássuk el" a fűrészporban és gondoskodjunk róla, hogy mindenhova jutott belőle. Kis idő múlva kivehetjük, és hagyjuk megszáradni. Elsőre valószínűleg nem lesz elég a fűrészporréteg, így száradás után ismételjük meg legalább egyszer ezt a lépést. Ha elérte a fűrészporréteg a kellő vastagságot, akkor keverjünk egy pár deciliter vízbe temperát. A festéknek elég sűrűnek kell lennie, hogy befogja a fa lombját.

"Szobai permetező"

Miután megtaláltuk a megfelelő színt, töltsük a keveréket egy szobai permetezőbe, majd fújjuk rá a fára a festéket. Nem ajánlott nagyon eláztatni a fát, inkább többször kevesebb festéket használj, mert a víz feloldhatja a tapétaragasztót, és így leeshet a fűrészpor. Ezzel a végére is értünk a háttérfenyők elkészítésének.

Egy kisebb erdőnyi fenyő

Ha mindent jól csináltál, akkor számos modell fenyőfa boldog tulajdonosa vagy, melyeket aprópénzből el lehet készíteni, és elmondhatod, hogy te csináltad őket. Ismerősöm szerint ezek a fák sokkal jobban néznek ki, mint a legtöbb olcsóbb, boltokban kapható fenyő.

Oszd meg kérlek, ha tetszett!